Sziasztok!
Végre itt az első ígért anyag Floridáról! Eredetileg úgy terveztem, hogy csak videókban fogok mesélni az ottani élményeimről, utólag itthonról kommentálva az ott rögzített képeket/videókat, de…. sajnos erre sosem tudtam úgy rávenni magam, hogy minden jó legyen (vagy túl sötét volt, vagy túl fáradt/kedvetlen volt a kisugárzásom a felvételeken stb.), ezért inkább hagyom az ötletet és írásban mesélek, hogy ne szegjem meg a szavam, és legyen végre anyag Floridáról! 🙂
Szóval, szeptember első hétvégéjén megjártam Floridát. Az utam célja elsősorban nem a nyaralás volt, hanem kreditekért mentem. Au pairként kötelező 6 kreditnyi kurzust is teljesíteni az egy év alatt valamilyen iskolai/oktatási környezetben ahhoz, hogy a programot teljesítsük. És azért választottam ezt a hétvégi kurzust, mert így egyszerre letudtam az összes megszerzendő kreditet. Nem ez volt az eredeti tervem, de utólag mondhatom, hogy ez is megérte, és nem bánom, hogy így teljesítettem a tanulmányi kötelezettségeimet.
Csütörtökön dél körül érkeztem meg Tampába – igen sajnos ez az a Tampa, amit most eléggé megtépázott a hurrikán, úgyhogy nagy szerencsém volt, hogy még Irma előtt haza jöttem onnan. Ahogy kiléptem a repülőtérről, rögtön megláttam a pálmafákat, úgyhogy rögtön megvolt az első kellemes meglepetés.. és képzeljétek, végre életemben először autót béreltem! És a következő kellemes meglepetés épp itt ért, ugyanis a hölgy, akihez kerültem, hogy intézzem a papírmunkát, fizetést stb. egy magyar hölgy volt! Kicsi a világ! 🙂 Miután megkaptam az autót és felvettem az ottani lakótársamat, kicsit körül néztünk a környékünkön. Megkóstoltuk többek között a helyi sörkülönlegességet, amihez egy bárba mentünk.
És itt kezdődött a rémálom… Ugyanis ellopták a pénztárcámat a bankkártyámmal, az összes készpénzemmel – ami nem volt olyan sok, 50 dollár, de mégis csak na… és a magyar személyimmel. Legjobban a személyimért fáj a szívem, de persze a legtöbb fejfájást a bankkártya hiánya okozta, hiszen az autóbérlésnél pl. ha bármilyen többlet költség keletkezik az idő alatt, amíg nálad van az autó, azt a bankkártyáddal kell kifizetni. Na most én másnap bementem a bankba, letiltattam a régi kártyát és kértem egy újat – ami persze majd postán érkezik meg valamikor… – és felvettem az összes pénzt róla, hogy legyen pénzem… szóval nagyon izgalmassá vált, hogy vajon fogok-e így boldogulni a hétvége alatt vagy nem, lehet-e készpénzzel fizetni, útdíjakat/parkolójegyeket stb. Hál’Istennek minden rendben ment végül, egyáltalán semmilyen problémám nem volt, csak a fejfájás, amit a történtek okoztak.
Másnap délben megkezdődtek az iskolai programok. Tanultunk mindenféléről; politikáról, történelemről, konfliktus kezelésről, önismeretről… szóval nagyon sok mindenről.. ezen kívül tantermen kívüli programjaink is voltak; szombaton elmentünk egy múzeumba, majd önkénteskedtünk is. Igazi iskolabusszal vittek minket ezekre a helyekre, amiről igyekeztem néhány felvételt is készíteni nektek, mert én személy szerint mindig kíváncsi voltam, hogy néz ki a valóságban egy ilyen busz kívülről és belülről is…
Amit érdemes tudni Tampáról az az, hogy a hely gazdaságának mozgatórugója a szivargyártás volt. Tulajdonképpen azért is alapították a várost, mert ez volt a legközelebbi pont Kubához – a dohányt importáló ország -, ahonnan vonattal el tudták juttatni a szivarokat Észak-Amerika többi államába. Így nem is meglepő, hogy az egyik múzeumuk központi témája a szivargyártás és ennek a története. Először egy majdani gyári munkás otthonába nyertünk betekintést, majd pedig körbejártuk a múzeumot.
*A felvételeken látható Ybor City elnevezés ne tévesszen meg senkit; ez Tampa városának egy történelmi városrésze, negyede (hiába van benne a city szó, nem önálló város).
Ezt követően elmentünk önkénteskedni a Feeding America nevű civil szervezethez. A lényege ennek a segítő szervezetnek az, hogy a mindenhonnan érkező adományokat átnézi, szortírozza, különböző kategóriák szerint elcsomagolja és kiszállítja a rászorulóknak. Mi a szortírozásban segédkeztünk egy picit.
Mindarról, amiről eddig olvastatok ezen a linken megtekinthetitek a készített felvételeimet is:
Ezután visszamentünk az oktató központba, ahol a tantermi kurzusaink voltak, tanultunk ezt-azt, és este 10-kor haza mentünk. Nagyon fárasztó első napunk volt a suliban, de jó volt! Másnap ismét meglátogattunk egy múzeumot, ahol leginkább arról tanulhattunk, hogyan hódították meg az európaiak Floridát és, hogyan bántak az indiánokkal. Nekem ez volt az egyik kedvenc programom a hétvégén! Az erről készített beszámolót és felvételeket egy következő bejegyzésben és videóban mutatom meg nektek. 🙂
Köszönöm a megtekintéseket! Remélem, tetszett az írásom és a videóm is és, hogy várjátok a következőt! 🙂
Addig is minden jót mindenkinek!
Puszi! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: