Mielőtt rátérnék a különbségekre, szeretnék egy pici helyzetjelentést is adni magamról, hiszen rengetegen érdeklődtök, ami hihetetlenül jól esik! 🙂
A legutóbbi írásom óta hál’Istennek minden rendbe jött. A honvágyam is elviselhető mostmár, és elkezdtem igazán jól érezni magam. Ez többek között annak is köszönhető, hogy végre gyakrabban használhatom a család autóját, így nem érzem olyan bezárva magam. Mert persze, eddig is kimozdultam (konkrétan annyit gyalogoltam és bicikliztem, mióta itt vagyok, mint eddigi 26 leélt évemben összesen véve sem 😀 ), de a nagy távolságok miatt ennek ellenére is kalitkába zárva éreztem magam. És egyébként az itteni általános autófüggőség sem elkényelmesedés kérdése, ez Amerika. Én is ismerem azt a sztereotípiát, hogy lusták az amerikaiak, ezért járnak mindenhova kocsival. De most, hogy itt élek, be kell látnom, hogy nem (csak) ez az oka, hanem az óriási távolságok (is). A gyerekekkel mindig a házba zárva töltöttem az időt. Most viszont eljárunk múzeumba, könyvtárba, játszóterekre és -házakba is. Ez pedig nem csak nekik, de nekem is nagyon jót tesz. 🙂
Children’s museum
Children’s museum
Children’s museum
Children’s museum
Reggeli dugó… mindenhol iskolabuszok…
Játszóházban
Játszóházban
És egy kis igazi indiai előétel….
….. és ebéd
NYAMI! 🙂
Na de ennyit rólam, mostmár rátérek azokra a bizonyos különbségekre, amiket annyian vártatok. 🙂 Mindenek előtt szeretném tisztázni, hogy amiket leírok, New York államra, illetve a közvetlen környezetemre vonatkoznak. Ez nem a teljes USA-ról ad képet, hiszen vannak dolgok, amik nem egyformák minden államban – ahogy Európa országai között is számtalan különbség van a sok hasonlóság mellett.
- STOP
Nagyon furcsa, de itt bizony egyáltalán nincs jobbkéz-szabály (*jogsival nem rendelkezők kedvéért leegyszerűsítve: az mehet tovább először, akinek a jobb keze felől nincs senki). Kanyarodási szabály létezik, de csak egy esetben (erről a következő pontban írok részletesebben). A legtöbb kereszteződésben nem elsőbbségadási kötelezettséget jelző táblák, hanem STOP táblák vannak – minden irányból – és az haladhat tovább először, aki elsőként ért oda a kereszteződéshez. Nagyon fura, nagyon szokatlan, nagyon figyelnem kell mindig.
- Piros – zöld …………….. zöld – sárga – piros
Egyrészt az már önmagában véve is fura, hogy olyankor nem használják a sárga lámpát, amikor pirosról vált zöldre a jelzőfény, de ami még furább, hogy MINDENHOL telezöld van. És ez az a bizonyos egyetlen eset, amikor érvényesül a kanyarodási szabály (*jogsival nem rendelkezők kedvéért leegyszerűsítve: egymáshoz képest szembe haladó forgalomban elsőként az egyenesen haladó és a jobbra kanyarodó mehet, balra csak akkor lehet kanyarodni, ha senki nem jön szemből).
- NO TURN ON RED
Ha valahol ilyen táblát látsz, azt jelenti, hogy piros lámpa esetében nem fordulhatsz jobbra. Kérdezhetnénk, vajon miért hívják erre fel külön a figyelmet, hisz a piros lámpa már önmagában is azt jelenti, hogy nem haladhatunk tovább? Nos, Amerikában az az érdekes szabály, hogy ha biztonságosan ki tudsz kanyarodni jobbra egy kereszteződésben annak ellenére, hogy piros a lámpa, akkor mehetsz – kivéve ott, ahol táblával ez tiltott.
- Hi, how are you? – Szia, hogy vagy?
Ezt nem tanítják az iskolában angol órán, pedig szerintem kéne, de ez a komplex mondat a megfelelő és illedelmes köszönési forma. Nem csak hi, hello, hey, good morning stb., hanem mindenki megkérdezi még azt is, hogy vagyunk. A mindenki alatt ténylegesen MINDENKIT értek. Például ha vásárolsz, a kasszás is ugyanígy köszön (ez még most is zavarba ejtő számomra… 😀 ) Sosem tudom, mit mondjak, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem várnak rá őszinte választ, maximum annyit, hogy jól, köszönöm, de akkor is…. Őszintén szólva – és ez nem ítélkezés, csak vélemény – nekem ez túl felszínes… :/
- Nettó… mindenhol nettó
Képzeljétek el, hogy minden boltban, étteremben, kávézóban….. szóval, hogy tényleg MINDENHOL csak nettó árakat látnátok és fizetéskor tudnátok meg az igazi árat. Vesztek egy finom teát, ami az étlap szerint 150 Ft, majd fizetéskor 175 Ft-ot kérnek, hiszen 25 Ft az adó. Ugye milyen rosszul esne? Nahát ez itt, New Yorkban sajnos így van. Szerintem ez az egyetlen olyan dolog, amihez sosem fogok tudni hozzászokni.
- Nemhogy bruttó, de még a nettó árak helyett is kalória
Nagyon mulatságosnak tartom és még mindig mosolygok rajta, hogy a legtöbb kávézóban és étteremben árak helyett a termékek kalóriatartalmát írják ki a falra kifüggesztett étlapon. 🙂 Mikor ezt még nem tudtam, igencsak kikerekedett a szemem, mikor megláttam, hogy egy eszpresszó majdnem 9 dollárba (azaz kb. 2700 Ft-ba) kerül… 😀
- Pharmacy – gyógyszertár
Ez is becsapós lehet, hiszen mi európaiak a gyógyszertár alatt nem ugyanazt értjük, mint itt. A “gyógyszertár” itt sokkal inkább egy hatalmas drogéria, aminek a hátsó részében van egy pici patika is. Tehát akkor is ugyanoda mész, amikor körömlakk lemosóra van szükséged, mint amikor antibiotikumot kell venned.
- Busz/vonatjegy
Kellemes érzés, mikor megbíznak az emberben, igaz? Én általában túlságosan is megbízom mindenkiben, de mégis furcsállom, hogy itt nem kell jeggyel igazolnod, hogy jogosult vagy a busz/vonatútra, hiszen a busz esetében nem is kapsz jegyet, miután fizettél, a vonaton pedig ellenőrzéskor elveszi tőled a kalauz azt és nem is adja vissza. Szóval kérdés, hogy vajon honnan tudhatná, hogy csak 1 megállónyi jegyem van, de mondjuk a végállomásig megyek? Képes megjegyezni közel 100 utas úti célját? Persze, ezzel én sosem élnék vissza…. 😛 🙂
- Utca vagy kapubejáró?
Azt a filmekből mindenki tudja, hogy Amerikában nem szokás falakat/kerítést emelni a házak köré. Ez még hagyján. Ami viszont nagyon kínos helyzetet tud teremteni az az, ha azt gondolod egy kapubejáróról, hogy egy másik utca és szépen besétálsz rajta… Higgyétek el, nagyon furán néznek majd rád az ablakból, hogy mégis mi a csodát akarhatsz ott… 😀
- Sor
Végezetül egy kérdéssel indítanék: hányan vannak közületek, akik a bevásárlás végéhez közeledve rendszeresen a “rossz”, azaz a leglassabban haladó sort választják a kasszánál? Én, személy szerint elég szerencsés szoktam lenni.. csak akkor választom a leglassabb sort, amikor a legnagyobb sietségben vagyok, egyébként nem… 😀
Na itt, Amerikában ezzel nem lenne többé gondotok! Itt ugyanis egyetlen sorban várakoznak az emberek és az éppen felszabaduló kasszához mehet a soron következő. Szerintem ez briliáns ötlet! Igaz, hogy elég nagy a helyigénye, de véleményem szerint megérné Magyarországon is bevezetni ezt a rendszert.
Nos ennyi lenne hirtelenjében. Valószínűleg mostmár elég sok olyan dolog van, ami kezdetben furcsa volt, de mostanra megszoktam, így nem került bele a listába. Ó, hát eszembe is jutott egy! Nálunk bizony már második hete, hogy megtörtént az idő átállítás, így most csak 5 órányi eltérés van az ottani és az itteni időben. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha esetleg van olyan téma, kérdés, amiről szeretnétek, hogy írjak, nyugodtan írjátok meg kommentben! 🙂
Puszi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: