Itt vagyok, ragyogok...

Tudom, tudom, kicsit eltűntem az utóbbi 2 hétben. Ennek az az oka, hogy rettentő fáradt és álmosan levert voltam. Ennél fogva – megmondom őszintén – nem volt igazán hangulatom ahhoz, hogy új bejegyzést írjak. De mostmár jelentem, “itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok”! 🙂

A negyedik bejegyzésem fő témáját már 3 hete kiválasztottam, ami nem más, mint az itteni “konyha”. Lehet, az itteni élelmiszer is nagyban közrejátszik a fáradtságom és levertségem kialakulásában, ugyanis bármennyit eszem az itteni ételekből, egyszerűen sosem érzem úgy, hogy jól laktam volna. És ezzel nem vagyok egyedül – az olasz barátnőm, Carol is ugyanerről panaszkodott nekem. Így közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy talán az amerikai élelmiszerek nem tartalmaznak annyi tápanyagot, mint az európaiak. Az íze mindennek sokkal intenzívebb, de fajtáját tekintve minden ugyanaz, mint amit otthon ettem – teljes kiőrlésű kenyér, sajtok, csirke- és marhahús, levesek, rizses ételek, bolti tej, vajkrém, tojás, joghurt, felvágottak, paradicsom stb., de valahogy mégsem ugyanaz. Olyannyira nem, hogy én, aki legfeljebb egy évben egyszer kívánja igazán a gyümölcsöt, most két hete zöld almán szeretnék élni 😀 Minden étkezésem után benyomok egyet desszertként és amióta rájöttem, milyen finom is a zöld alma mandulamaggal, azóta rendszeresen ezzel a kombinációval kényeztetem az ízlelőbimbóimat – szeretettel és erősen ajánlom, hogy ti is próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni! 🙂

Vacsorára grillezett csirkemell teljes kiőrlésű lisztből készült pitával és sajtkrémmel. Desszertnek az ISTENI zöld alma + mandulamag kombó (NYAMI)

Kávé ízű lötty és a kedvenc nasi (sajt, zöld alma, cranberry + mandulamag és egy pár zabszelet)

Na de a másik dolog… amiről ugyan hallottam már és azt hittem, nem olyan vészes, de felkészülni erre nem lehet: a kávé! Amerikában a legerősebb kávé is gyengébb, mint nálunk a 3 az 1-ben… 😀 Otthon egyetlen kis csésze kávét ittam a reggelim mellé és egész nap köszöntem szépen, jól voltam. Itt, kint hiába iszom 3-4 bögrével (!), akkor is fájdogál a fejem és tompa az agyam. Ami azért nagyon kellemetlen, mert a pörgésre nagy szükségem lenne, hiszen még csak nem is az anyanyelvemen kommunikálok, szóval huhh… nem könnyű 😀

Na de a nehézségekről ennyit, most jöjjenek a különlegességek 🙂

Volt szerencsém több finomságot is életemben először kipróbálni. Néhányról ezek közül van is fotóm, de sajnos van, amiről nincs. Az első különleges dolog, amit itt próbálhattam ki először, az empanadas. Egy Puerto ricói barátunk készítette vacsorára és szenzációs volt! Ezek tulajdonképpen darált hússal töltött tésztabatyuk, nagyon-nagyon finom fűszerezéssel.

Empanadas

Ugyanezen az estén kipróbáltam életemben először a sushit is. Erről fényképet nem készítettem, mert otthon is lehet kapni úton-útfélen, de az élmény számomra mégis említésre méltó. 🙂

Szintén nálunk is kapható, mégsem próbáltam még soha a garnélarákot és az osztrigát. Most bizony ezekhez is volt szerencsém ráadásul egy különleges étteremben, ahol a pincér a nyakadba köt egy előkét, gumikesztyűt hoz neked és csak ezután szolgálja fel a finomságokat. Ennek egyszerű oka, hogy a garnélarákot “kézzel-lábbal” kell bontogatni, ami nem éppen ruhabarát folyamat, hacsak nincs rajtad előke. Egyébként az étterembe bemenet tipikusan filmes volt minden: a bejáratnál állt egy hölgy, étlapokkal a kezében, nekünk pedig mondani kellett, hogy asztalt szeretnénk 2 főre, majd elkísért minket az asztalhoz és átadta az étlapokat. Nagyon előkelőnek és különlegesen éreztem magam már csupán ennyi előzékenységtől is. 🙂

A fűszeres-szaftos garnélarák tálalva

Osztriga-burgerek

Nem igazán tudtam, hogy fogjak neki, de a végére egészen belejöttem 😀

Természetesen én is igyekszem minél többet megmutatni a fogadócsaládomnak a magyar konyhából, így két hete csirke paprikást, múlthét pénteken pedig rakott káposztát készítettem nekik (nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de mindkettő hihetetlen jól sikerült 🙂 )

Neki is ízlik a főztöm 🙂

És neki is 🙂

És nekem is 😀

Voltam ám igazi amerikai pubban is (mennyivel jobban hangzik, mint a kocsma szó 😀 ).
Fun fact: a tulaj felesége egy kiskunhalasi honfitársunk! 😀 Bár egyelőre nem volt szerencsém találkozni vele, de ami késik, nem múlik 🙂

Új barátok mindenhol… 🙂

Tengerészgyalogosok portréi…

TV… TV mindenhol…

Zárásképp pedig hadd mutassak még néhány képet a gyönyörű New Yorkról is. Ez a kilátás az egyik barátom lakásából, a 44. emeletről… egyszerűen lélegzetelállító: