HUNNY

Az első hetem az új családnál – boldogságom

Sziasztok!

Máris eltelt 1 teljes hét, mióta az új családnál dolgozom, hihetetlen… Nagyon röviden összefoglalva, csodálatos 7 nap áll mögöttem! 🙂

Kicsit bővebben kifejtve:

1 hete ilyenkor már régen a repülőn ültem, az eredetileg 17 órás utamon. Két átszállásom volt, egy Amszterdamban, egy pedig Bostonban. Ez volt életem harmadik repülése és amennyire rettegtem régebben a repüléstől, mostmár annyira megszoktam – persze megszeretni valószínűleg sosem fogom, de mostmár végre szundikálnom is sikerült kétszer az úton, ami nagy előrehaladás! 😀 Nagy szerencsémre egész úton ablak mellett ültem, ezért tudtam is készíteni pár képet az alattunk levő mélységről vagy éppen arról, amikor a felhők fölött, vagy szó szerint a felhőkben repültünk…

És tényleg fagy van odakint… 😀

Viszlát Magyarország!

Viszlát….!

Hello Hollandia!

Az Atlanti óceán felett – viszlát Európa…!

Csodás látvány…

Felhők fölött… mindjárt megérkezünk Amerika!

És a végállomás: Minneapolis.. Szia te csodás!!!!

Az útról még annyit hadd meséljek el, hogy Amszterdamban olyan durva volt a leszállásunk, hogy landoláskor a telefon is kiesett a kezemből, akkorát “koppantunk”… Az utasok még fel is sikítottak.. kemény volt… 😀

Amerikában egyébként a repülés tényleg olyan, mint nekünk otthon a buszozás vagy vonatozás… átlagos, megszokott, mindennapos tömegközlekedési forma.. Ennek megfelelően a késések, csúszások, egyéb kavarodások mennyisége is nagyobb, mint Európában (legalábbis az eddigi csekély tapasztalatom alapján). Bostonban kicsivel több, mint 1 órát késett a mi gépünk is, ami csak azért ijesztett meg, mert attól féltem, hogy a pilótánk majd “menőzni” akar, hogy márpedig ő akkor is időben odaér Minneapolisba, s így a baleset valószínűségét is megnöveli (biztos, túl sok filmet nézek 😀 ).. Tényleg nem értünk oda akkora késéssel Minneapolisba, mint amekkorával indultunk, de szerencsére egyben és itt már zökkenőmentesen leszálltunk.. Végre! 🙂 A vámon is simán átjutottam, nem is nagyon kérdeztek vagy faggattak – szerintem látta rajtam a srác, hogy nagyon ki voltam már fáradva, így inkább utamra engedett békével… (köszi ezúton is! 🙂 )

A reptérről hazatérvén este 11 után már semmihez nem volt erőm, csak lezuhanyozni, bedőlni az ágyba és aludni… Aminek köszönhetően viszont reggel korán kipattant a szememből az álom, így hajnalban kipakoltam a dolgaimat és berendezkedtem.. Ezután megismertem a család apraját és azonnal szerelembe estem… 🙂 Imádnivaló törpök, akik szerencsére szintén 5 perc után megkedveltek és már mehetett is a móka és kacagás! 🙂 Természetesen közben végig figyeltem és tanultam a szülőktől, hogy majd amikor egyedül kell eltöltenem a napot a csemetékkel, mindent a lehető legpontosabban úgy csináljak, ahogy azt ők szeretnék. Esténként, miután a gyerkőcök lefeküdtek aludni együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, barátkoztunk. Így telt az első 4 nap – már akkor is örömben és boldogságban. Hétfőn volt az első szabadnapom, ekkor találkoztam egy, a közelben élő másik (holland) au pairrel, akivel el is mentünk egyet biciklizni, hogy megmutassa nekem a környéket. 

Ebben az utcában élek…

Káprázatos…

A település közkertje… hát nem klassz? 🙂

Magániskola..

A magániskola udvarán

Mindenhol lejtők és emelkedők… igazi comb- és popsiedzés itt biciklizni – IMÁDOM!

A kis túránknak köszönhetően felismertem a tényt, hogy ezen a környéken mindenhol nagyon jól kiépített bicikliutak vannak, így nekem sem kellett több, másnap délelőtt egyedül is útnak indultam és ellátogattam egy bevásárlóközpontba, hogy megvegyek minden olyan szükséges dolgot, amit nem hoztam magammal otthonról. Ami ebben az egészben számomra nagy élmény az, hogy egyedül mentem és egyáltalán nem éreztem ettől rosszul magam, sőt! Aki régóta ismer tudja, hogy ez mekkora dolog – régen még egy 5 percnyire lévő távolságot sem szerettem megtenni egyedül, legfeljebb autóval. Szeretem azt, akivé váltam ennek az egész eddigi élménynek köszönhetően… na de ennyi elég is az önimádatból 😀

Sőt mára elég a sztorizgatásból is, mert lassan felébrednek az ikrek és el kell készítenem nekik az ebédjüket..

Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a bejegyzést is! 

Hamarosan még jelentkezem! 🙂

Puszi!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!